"Többféle
néven hivatkoznak – kultúrától függően – ezekre az energia-csatornákra, mint
pl. sárkányvonalak, ugarvonalak, tündérösvények, stb. A név különbözősége
ellenére az közös bennük, hogy rajtuk ősidők óta ménhírek, dolmenek, kőgyűrűk,
rendkívül régi épületek, mesterséges dombok, és ugyancsak mesterségesen
elhelyezett, ingókövek találhatók."
2012. június 18., hétfő
Stargate - Csillagkapu
Kutatási
anyag 1993-ból - átdolgozva és kibővítve 2006.07
Az egész
Földre kiterjedő energia-áramlási rendszer
A
Földünknek, akárcsak az élőlényeknek, megvan a maga „érrendszere”. Csak míg az
élőlények ereiben vér folyik, addig szülőbolygónk megfelelő áramlási
rendszerében energia.
A
globális léptékű energia-áramlási rendszer feltérképezésében Sunderson –
amerikai, valamint Nyikolaj Goncsarov szovjet kutató tette meg az első lépést..
Sikerült ugyanis felismerniük a rendszer geometriáját. Miután felismerésüket
magán a földgömbön ábrázolták, 12 szabályos ötszögből és 20 szabályos
háromszögből álló elrendezést kaptak.
Amikor munkájuknak nekifogtak, igazából nem ilyesfajta rendszert kerestek, pusztán a Föld különleges pontjait kívánták feltérképezni, nagy léptékben. Olyan különleges pontokat, ahol hajók, repülők tűntek el, úgymond tehát a „végzetes térségeket” azonosítottak be, mint amilyen pl. a Bermuda-háromszög, az Ördög-tenger, vagy az Afar-háromszög.
Munkájukat
folytatván, az egyes „végzetes térségek” mellett, feljegyezték a
földmágnesesség rendellenességeinek, a szélsőséges légköri nyomásváltozásoknak,
a legpusztítóbb szélviharoknak a megjelenési helyeit, a jellegzetes egyirányú
légáramlásokat, az ásványi kincsek leggazdagabb lelőhelyeit, az óceánok mélyén
húzódó hegygerinceket és begyűrődéseket, a vulkánikus tevékenységről és
földmozgásokról legismertebb pontokat, az óceánok áramlatainak gigantikus
méretű örvényeit, sőt, még a madarak legfontosabb telelőhelyeit is.
Az imént
felsorolt, más-más szempontok szerint fontos térségek, szépen illeszkedtek az
általuk korábban felismert szabályos rendszerbe.
A régmúlt
legfontosabb színhelyei ugyancsak e geometriai rendszer csomópontjaiban
találhatók: Egyiptom, az Indus-völgyi civilizáció, Észak-Mongólia, Írország,
Húsvét-szigetek, az ősi Peru, stb.
A Föld
„végzetes helyeit” megfigyelve azt tapasztaljuk, hogy az őket övező misztikumot
nyugodtan félretehetjük, a térképen adódó hálózati pontok ugyanis éppenséggel a
legnagyobb mágneses anomáliákat jelzik, napkitörésekkor itt fejlődnek ki a
legerősebb mágneses viharok. Ugyancsak ezeken a helyeken a legerősebbek a
hurrikánok és a tengeri örvények. Mind-mind igen fontos tényező az
ember-alkotta szerkezetek „eltűnésére”.
A
Földünkre borított háló azonban egyes, földtani és/vagy egyéb jelentőséggel
bíró helyszíneket nem jelöl. Talán a rendszert még tovább
Persze ez
az energiarendszer nemcsak a Föld fizikai működésére gyakorol alapvető hatást,
hanem az életre magára is. A dolog innentől kezdve válik még izgalmasabbá.
Magának a
rendszernek a kialakulására és tulajdonságainak okára még nem sikerült
válaszolni.
A
Ley-vonalak rendszere
A teljes
szülőbolygónkat behálózó energiarendszernek megvannak a jóval kisebb léptékű,
de számunkra nem kevésbé érdekes „helyi” változatai is. Alfred Watkins
munkássága nyomán ezek az energia-áramlási csatornák kapták a Ley-vonalak
elnevezést.
Többféle
néven hivatkoznak – kultúrától függően – ezekre az energia-csatornákra, mint
pl. sárkányvonalak, ugarvonalak, tündérösvények, stb. A név különbözősége
ellenére az közös bennük, hogy rajtuk ősidők óta ménhírek, dolmenek, kőgyűrűk,
rendkívül régi épületek, mesterséges dombok, és ugyancsak mesterségesen
elhelyezett, ingókövek találhatók. Mára már több tízezer ilyen vonalat tártak
fel. Működésük pontos megismerése még gyerekcipőben jár, azonban Dr. Wilhelm
Reich már odáig jutott, hogy az energiavonalak segítségével képes volt esőt
előidézni., vagy éppenséggel eloszlatni a viharfelhőket. Halála előtt
közvetlenül az űrhajózásban való felhasználhatóságukat kutatta.
A vonalak
mentén elhelyezett ingókövek nemcsak iránymutatóként szolgáltak, hanem
energia-fókuszáló szerepük is volt, hiszen pl. a pákozdi Pogánykő közelben 12,
különböző erősségű Ley-vonal találkozik.
Meghatározott
helyeken „gyógyító-köveket” állítottak fel tízezernél is messze több évvel
ezelőtt élt őseink.
Ami
különös, hogy az egész rendszer szinte él és lüktet, ahogy azt Dobogókőn,
megfelelő Hold- és Napállásnál, bárki megtapasztalhatja.
A vonalak
többnyire nyílegyenesen futnak.
Miként
lehet megtapasztalni, hogy ezekben a vonalakban energia áramlik?
Az ilyen
jellegű sugárzásokra érzékenyebb emberek beszámolnak róla, hogy az egyik
vonalon állva kellemes bizsegést éreznek, a másik vonal esetleg éppen a
fáradtság érzetét kelti bennük, a harmadik esetleg áramütésszerű zsibbadást
okoz, míg a negyedik melegséget. A pontos kiváltó mechanizmus nem ismert még.
Igen
fontos dolog lenne, ha e vonalak energetika működését pontosan felderítenénk,
többé nem lennének ugyanis energia-gondjaink sem, hiszen közvetlenül bolygónk
energiáját tudnánk megcsapolni. A kimerítés veszélye sem fenyegetne, mivel a
Nap és a Hold folyamatosan újratölti a rendszert, mint valami hatalmas
akkumulátort. A tiszta energia tehát kéznyújtásnyira van, talán mindössze
néhány centiméterre tőlünk.
Gyógyító
energia
Egyes
megalitikus emlékhelyekről, mint amilyen pl. a Nagy-Britanniában található Moel
Ty Uchaf, azt tartják, hogy gyógyító energia áramlik bennük, ám a felállított
kövek villámokat és mennydörgést is képesek előidézni, sőt, időnként állítólag
odébb vándorolnak. A köveket megérintve az emberek egy része bizsergést, olykor
áramütést érez. E jelenségről elsőként Dion Fortune tett említést 1936-ban. A
szent helyeket „energiaközpontoknak” nevezte. Arthur Lawton 1939-ben megjelent
könyvében felismerte a kapcsolatot az ősi emberek által elhelyezett építmények
és a kozmosz között.
Egyesek
szerint a kőépítmények csak jelzik az energia-központokat, míg mások szerint
konkrétan beavatkoznak az energia-áramlási rendszerbe, pl. különböző összetételű
és formájú kőzetek, kristályok felhasználásával. Az egyes energiaáramok
polaritását befolyásolják a holdfázisok, valamint a kozmikus hatások is. A
kristályok segítségével az energia-áramlatok eltéríthetők, esetleg időlegesen
kikapcsolhatók.
A Kőkorszaki
emlékhely, Moel Ty Uchaf, nemcsak erről híres. 1974 telén ugyanis a közvetlen
közelében zuhant le egy repülő csészealj. A közeli Llandrillo-ban élő szemtanúk
elmondták, hogy erős robbanást, majd azt követően morajlást hallottak,
mindeközben erős fényű, narancssárga színű tűzgömb jelent meg a hegyek felett.
A hegyi utat napokra lezárta a Királyi Légierő, szakértői ufókutatókkal együtt
közösen vizsgálták ki az eseményt. A pásztoroknak a védelmi minisztérium
képviselő személyesen tiltották meg, hogy nyájaikat a kérdéses területre
tereljék.
Létezik
egy beszámoló arról is, hogy két, Királyi Légierő felségjelzést viselő,
terepjáró hagyta el a helyszínt, két földönkívüli testét szállítva, akiket a
roncsok közül szedtek össze, és azonnal Dél-Angliába, Porton Downba
szállították őket a kutatóközpontba.
Feltétlen
meg kell itt jegyezni, a lezuhant repülő csészealjak túlnyomó többségének
hátterében balsikerű katonai kísérletek állnak és nem földönkívüliek! Talán
jelen esetben is. A hivatalos források bizonyára ezt soha sem fogják nekünk
részleteiben is elmondani...
Tápiószentmárton
Nekünk
magyaroknak is megvannak természetesen a magunk „gyógyító helyei”, ezek közül
talán a leghíresebb, folyamatosan a legtöbb embert vonzó, a tápiószentmártoni
Attila-domb.
Az Attila
domb a Kincsem Lovaspark területén fekszik. A terület a múlt század elejéig a
Blaskovich nemesi család birtoka volt, itt nevelkedett a verhetetlen
csodakanca, Kincsem is. Emlékére 1999-ben múzeum nyílt a Lovasparkban.
Gróf
Blaskovich Ernő, Priscos Rhetor korabeli leírása alapján valószínűsítette, hogy
hajdanán itt állhatott Attila fapalotája, ezért ásatásokat kezdett a területen.
Ennek köszönhetően 1924-ben itt találták meg a legjelentősebb szkíta kori
leletünket, az Aranyszarvast, mely jelenleg a Nemzeti Múzeum féltett kincse.
Ezen kívül számos új-kőkori, réz-, bronz-, vas-, szarmata-, avar- és Árpád-kori
használati és dísztárgy került a felszínre. Ez azt támasztja alá, hogy esetleg,
a terület jótékony hatását is felismerve, már Kr.e. 4-5000 évvel ezelőtt is
éltek itt emberek. A hely régészeti védettséget élvez, mert a terület teljes
feltárása még nem történt meg.
Jelenleg
itt lótenyésztés folyik, valamint a Kincsem Lovaspark SE fogathajtó és
díjugrató versenyzőinek felkészülése. Természetesen a Parkba látogatók is
kipróbálhatják a lovaglást, kocsikázást. Egy könnyű sétára található az őshonos
állatok parkja, ahol a jellegzetes szikes ősgyepen szürke marha gulya legel és
megtekinthetőek a mangalicák, rackajuhok, szamarak és őshonos lábasjószágok.
15
hektáron érezhető az a természeti erő, mely a köztudatban „energia” fogalomként
ismert, az egész Kincsem Lovaspark területén megnyilvánul, beleértve annak
létesítményeit (szálloda, étterem, istállók, udvar) is. Bár a jelenség
középpontja az Attila-dombon van, a jelenség intenzitásban, térben és időben
állandóan változik. A hatásmechanizmusban nem az erősség dominál.
Ma már
köztudott, hogy minden betegség egyfajta energiahiányos állapot következménye.
Az itt tapasztalható sugárzás segít helyreállítani és megőrizni a testi, lelki
egyensúlyt. Az egész szervezetben harmonizálja az energia áramlását, tehát nem
csupán egy szervre hat, hanem az egész szervezetre. Az alapvető működést
segíti, öngyógyító folyamatokat indít be. Valakinek már egy alkalom is elég,
másoknak a hely kúra-szerű felkeresése javallott.
Az első,
amit érezhetünk, az energia megtapasztalása. Kézen, lábon, egész testen
bizsergés, melegség, vagy éppenséggel hidegség, érezhető. Ám mindezt nem
mindenki érzi és a különböző megnyilvánulások megtapasztalásának hiánya nem
akadálya a gyógyító folyamatok beindulásának.
Meditatív,
révületi állapot kedvezően befolyásolja a kívánt hatás elérését.
Nem tudni
kinél, milyen betegségnél és milyen változások indulnak be. A tudományos
adatgyűjtés és az adatok feldolgozása jelenleg is folyik. Ha sikerülne
megismerni a hatásmechanizmus hogyanját és mikéntjét, az orvoslás tudománya
sokat kamatoztathatna belőle.
Rollright
Az eddigi
legátfogóbb vizsgálat földünk energia-áramlatainak felkutatására az 1977-ben,
Paul Devereux kezdeményezésére Angliában meghirdetett Dragon-Project, azaz
Sárkány-terv volt. A felhívást tíz éven át tartó, olykor rendkívül nehéz
körülmények között végzett, ám hihetetlenül alapos és minden részletre
kiterjedő munka követte. A kutatók két csoportra oszlottak. Egyikük szigorúan,
a tudomány által elfogadott eszközökkel mért, míg a másik csoport
parapszichológiai eljárásokat használt. Figyelmüket elsősorban a
Rollright-kövekre összpontosították.
Rögtön
megadta a kutatás alaphangját a teljesen ismeretlen természetű rádiójelek
érzékelése. Emellett folyamatosan jelzett a Geiger-Müller számláló is.
A
térségben az ultrahang-tartományt is monitorozták. Ugyanis évekkel korábban
felfigyeltek már kutatók a Ley-vonalak felől érkező szokatlan
ultrahang-jelekre. Néhány különleges adottságú ember hallotta is ezeket.
Hallotta „énekelni” a köveket. Most mindezt sikerült igazolni is. Pirkadat
előtt észlelték a legerősebb kilengéseket, Napfelkelte után a jelek fokozatosan
gyengültek, majd elhaltak. Olykor napokon át nem történt semmi változás,
legfeljebb éjszakánként rezdült meg egyszer-kétszer a mutató.
A
megfigyeléseket úgy összegezték, hogy a holdfázisok, valamint a napfoltok száma
valamiképpen hatást gyakorol a térségben elhelyezett kövek környékén tapasztalt
ultrahang-kibocsátásra. A jelenség hatásmechanizmusa sajnos teljes mértékben
ismeretlen. Viszont egy dologban tisztábban láthatunk, ugyanis a megfigyelés
következményeképpen most már biztosak lehetünk abban, hogy az érzékeny fülű
utazókkal nem a képzeletük játszott, amikor „éneklő kövekről” beszéltek. A
Rollright kövek védettek, és közülük is fokozottan védett a a King Stone - azaz a Király Kő.
Ha a
kövek képesek ultrahangokat kibocsátani, már pedig minden erre vall, akkor ez,
az átlagos emberi fül számára nem hallható hangrezgés, fókuszálható,
megfelelően elhelyezett kövekkel. ily módon elősegíthető az emberi szövetek
regenerálódása - amennyiben az illetőt a megfelelő helyre állítjuk. Magvak csírázása
is felgyorsítható ultrahang segítségével. Nem kizárt, hogy bizonyos
termékenységi „rítusokat” nagyon is konkrét céllal és konkrét helyeken
végeztek, nem is beszélve a rendkívüli precizitással megválasztott időpontról
és körülményekről.
A Sárkány-terv
kissé átformálódva, de 1991-től folyamatosan zajlik. Önkéntesek alszanak a
köveken, illetve a kövek közvetlen környékén, miközben tudósok azt próbálják
kideríteni, van-e bármiféle köze a jelen lévő sugárzásoknak az emberi tudat- és
tudatalatti működésére. Arra is kíváncsiak, vajon jelentkeznek-e olyan álmok,
látomások, melyek az energia-központokban megfigyelhetők.
Magyarországi
Ley-vonalak
Mások
példáját követve, az 1990-es évek elején megpróbáltuk felderíteni a
magyarországi Ley-vonal rendszert, megkeresni a hazánkban legjellemzőbb
energia-központokat. Álláspontunk szerint, mivel az energia-ösvények az egész
világra kiterjedő hálózatot alkotnak, akkor ennek a hálózatnak szükségképpen
Hazánkban is vannak elemei. Olyan helyeket kerestünk elsősorban, melyek
valamilyen „csodálatos esemény” kapcsán híressé váltak, és a katolikus egyház
jelentős búcsújáró helyei közt tartja számon, de ugyanilyen alapossággal
kerestük a „jelenési helyeket”, látomások helyeit, de gyógyforrások, különleges
ikonok, szentképek, olykor „szent” források helyeit.
Munkánkat
néhány körülmény hátráltatta, ugyanis legnagyobb sajnálatunkra, amikor
valamilyen természetfölötti élményt tapasztalnak az emberek, és beszámolójukkal
megkeresnek tudósokat, akkor a tudósok általában az illető bejelentő
elmeállapotát kezdik el vizsgálni és nem magát a jelenséget, a megtapasztalt
tényt. Nem kell mondani, ez a fajta hozzáállásuk mennyire árt a tudománynak, de
a megfigyelőknek is, akik legközelebb nem mernek kiállni észleléseikkel.
A
tudományt leginkább a „szokatlan” jelenségek megismerése viszi előre, s nem
pedig az ilyeneknek való hátat fordítás. Mindezek ellenére tekintélyes
mennyiségű anyag gyűlt össze az évek során archívumunkban.
Ahogy
egyre-másra gyűltek térképünkön a különböző „szent helyeket” jelölő pontok, úgy
vált mindinkább felismerhetővé az a rendszer, melyet alkotnak. Több száz
kilométeren át vezető nyílegyenes vonalak, több tucat kilométeres sugarú
körívek bukkantak fel. Nem hittünk a szemünknek!
Az ország
egyik legnagyobb erővonal-csomópontja látható itt, Csobánka közvetlen
közelében, a Pilisben. Közel hasonló jelentőségű csomópont található Gyulán és
Lentiben. Ezek a helyek sok szempontból kitüntetettek.
A fő
égtájakkal egybeeső, ezért „fő” vonalnak tekintett egyenesek meghúzása után
néhány mellékvonal is előbukkant. Igazából csak ekkor mutatkozott meg az
összefüggés a vonalrendszer és az ingókövek, illetve a kunhalomként (más
vidékeken kurgán, mound, stb. néven) ismert dombok között. Ugyanis kiderült,
hogy ezek az olykor több mint tízezer évvel ezelőtt, mesterségesen emelt halmok
olyan rendszert alkotnak, amely pontosan beillik a korábban említett fővonalak
rendszerébe. Ráadásul, amikor a vonalakat meghosszabbítottuk a környező országok
felé, azt tapasztaltuk, hogy azok gyakorlatilag tökéletesen egybeesnek a
Daniken és mások kutatásai alapján feltárt egyenesekkel. Pl. az egyik Dánián és
Németországon áthaladó vonal áthalad a csobánkai szentkúton,
Petőfiszállás-Szentkúton, a szegedi Dómon, valamint és az ókori jóshelyen
Delphoin is. A kérdéseket mi is
feltettük: Mi ez? És mi ennek az egésznek az értelme? Mindez a véletlen műve
lenne csupán?
A Szentes
közelében tapasztalt fő Ley-vonalak. Jól látható, hogy egyikük városunk
főutcájával egybeesik, s öt templommal is közvetlenül érintkezik.
Csobánka
Magyarország
legjelentősebb „energia-központja” Csobánka. Négy Fő Ley-vonal metszi itt
egymást. A településhatárában, egy domboldalon fakadó forrás már hosszú
évszázadok óta ismert gyógyító hatásáról.
A
Pilis-hegység déli peremén lévő község Pest megyéhez tartozik. Szerbek
alapították a XVII. század végén, német és szlovák lakosságát a XVIII. század
folyamán nyerte. A Szentkút eredetileg az ortodox szerbek búcsújáró helye volt,
katolikus kultusza későbbi és német eredetű.
A hely
legendája szerint 1842-ben a Pilis erdőségében egy nyáját legeltető pásztornak
megjelent Mária egy forrás miatt mocsaras helyen. A látomás után a falusiak
ivásra és mosakodásra használták a forrás vizét, s a víztől többen csodálatos
módon meggyógyultak.
A legenda
egy másik változata szerint a favágók kivágtak egy fát, amelyen egy Mária-kép
függött. A fa vérezni kezdett, s ennek hatására kezdődtek meg a búcsújárások.
Akárhogy
is, a forrásnak már a Mária-jelenés előtt, a XIX. század elején gyógyító híre
volt: Lázkutacska, volt a neve. A jelenés után kapta a Máriakút, Szentkút
nevet. A zarándokok ma is felkeresik a forrást, vizéből isznak, fájó tagjaikat,
főleg szemüket mosogatják. Ezután a környező fákra, bokrokra akasztják
kötéseiket, rongyaikat, ezzel is jelezve az elért vagy kívánt gyógyulást.
A múlt
század közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a
forrásnál, amit Sarlós Boldogasszony ünnepén áldottak meg. A nyitott forrás
fölé századunk elején lourdes-i barlangot emeltek, amelybe hamarosan sok
hálatábla került az első világháborús katonákért. Itt áll a szerbek keresztje
is. Ezen egykor Illés próféta képe volt látható, akinek ünnepén szívesen
látogattak ide.
A
kápolnát az 1930-as évek végén átépítették. Bár az átalakítással sok régi
fogadalmi kép kikerült a templomból, a felajánlás századunkban is szokás volt.
Máig sok imameghallgatás történik itt. A zarándokok egy része zöld ágat visz
haza Csobánkáról, más része a forrásból vizet.
Illés
napján a szerb zarándokok a kereszt előtt építettek oltárt. Mise után a pap
megszentelte a forrást, ennek vizével pedig a búcsúsokat.
Fő
búcsúja Sarlós Boldogasszony (július 2). Jönnek zarándokok más Mária-ünnepeken
is, és különösen szombatonként, mert a szombatot Mária napjának tartják. Egyéb
búcsúi: Kisasszony napja (szeptember 8), illetőleg Illés-nap (július 20). A
csobánkai búcsújáró kápolna vadregényes természeti környezetben fekszik. Hosszú
erdei úton, kellemes sétával közelíthető meg. Rövidebb hétvégi kirándulások
céljának is alkalmas.
Petőfiszállás-szentkút
A
Csobánkán és Budapesten áthaladó, majd Delphoit is metsző vonal következő
állomása Petőfiszállást-Szentkút. Az egyetlen nagy-alföldi, artézi forrás
helye. Szintén ismert búcsújáró hely.
Az
egykori Ferencszállás a XIII. században Magyarországra beköltözött kunok
települése volt a Kiskunság területén. A templommal rendelkező falu életét a
török hódítás törte meg. Lakói a portyázó török-tatár hadaktól nagyobb
biztonságot jelentő Kecskemétre költöztek be. A falu határa hosszú ideig
Kecskemét és más kun, jász települések legelője volt. 1745-ben a jászkunok
önmegváltásakor a puszta területét Kiskunfélegyháza váltotta magához.
A legenda
szerint 1791-et írtak, amikor egy pásztor, nyáját az éjszakai órán is
legeltetvén egy ismeretlen forrásra bukkant, amelynek vizében Mária nagy
fénnyel tündöklő alakját pillantotta meg. A hír gyorsan elterjedt a környéken
és sokan jöttek a forráskúthoz csodát látni, vizéből pedig az otthonmaradt
hozzátartozóknak vinni. A hagyomány ezt a csodát azzal magyarázta, hogy a falu
papja a betörő törökök elől az Oltáriszentséget a templom előtti forráskútba
rejtette.
Az
1700-as évek végén, mondja egy másik legenda, egy béna koldus jött a
Szentkúthoz. Megmosakodott vizében, s a lába meggyógyult. Mankóit leszúrta a
földbe, amelyek kihajtottak és terebélyes fává nőttek. E fákat később a
búcsúsok szilánkonként elhordták.
A
meginduló búcsújárás hatására a kiskunfélegyházi tanács a helyszínen egy
kőkeresztet emeltetett. A zarándoklatokat azonban 1793-ban a váci püspöki
hatóság betiltotta. Ennek hatására a város elrendelte a forrás betömését. Egy
tanyai ember, akinek a földjén a búcsúsok a friss vetést sokszor letiporták,
trágyával tömte el a víz útját. Ám a víz a piszkot kihányta, s még nagyobb
erővel tört föl. Ezt égi intésnek tekintették, s ettől kezdve senki sem mert a
forráshoz nyúlni. Körülkerítették, védőtetőt emeltek föléje és különösen
Pünkösdkor és Kisasszony napkor (szeptember 8.) nagyon sokan látogatták.
A
búcsújárás miatt Kiskunfélegyházán 1873-ban kápolnaépítő bizottság alakult. A
templom építéséhez a középkori Ferencszállás elpusztult templomának köveit is
felhasználták. Egy évtized múlva készen volt a templom és előtte a szent
keresztút tizennégy stációja. A szentkút környékét Kiskunfélegyháza város
1888-ban megvásárolta és fásította. A millennium emlékére megépült a Skapulárés
Szűzanya kápolnája, majd a Prágai Kisjézus képoszlopa, s végül a Lourdes-i
barlang, amely egyúttal szabadtéri oltár is. A stációkat egy fedett folyosón
újjáépítették.
A
kegyhely sajátos szertartása a búcsús ünnepek gyertyás éjszakai körmenete. A
tágas pusztán, ahol a látóhatárt csak néhány fa korlátozza, hatalmas égbolt
borul a virrasztó búcsúsokra. A teremtmény-érzéssel eltöltött híveknek
megtapasztalt Istenélményük van. A kegyhely jellegzetessége a búcsúsok
adományaiból összegyűlt Mária-múzeum kiállítása. A kegyhely legendáját és
történetét Móra Ferenc is felhasználta Ének a búzamezőkről című regényében.
A
Ley-vonalak mibenléte
Már korábban is használtunk különböző
típusú sugárzásmérőket repülő csészealjak leszállási nyomainak, valamint
gabonaköröknek vizsgálatára. Az eredeti (vagyis nem ember által elkészített)
nyomok mindig fokozott háttérsugárzást mutattak, mely sugárzásnak sem
keletkezését, pontos viselkedési módját, sem pedig minden egyes összetevőjét
nem ismerjük pontosan, ám tulajdonságaiban annyira jellegzetes, hogy
egyértelműen megkülönböztethető, és a rendelkezésre álló fizikai ismeretek
alapján ilyen típusú sugárzás sem mesterséges, sem természetes keletkezéséről
nem tudunk.
A sugárzásmérőkkel aránylag pontosan
fel tudtuk deríteni ezeket a különleges tartományokat. A műszerek
elektromágneses - mikrohullámú, infravörös és ultraibolya, valamint alfa, béta
és gamma tartományban dolgoztak. A Ley-vonalak szélessége olykor a 20 métert
(!) is elérte, a jellemző érték ennek a számnak a tizedrésze körül volt, de
egész keskeny vonalakkal is találkoztunk.
A vonalak
mentén elektromos töltésáramlást is kimutattunk, ami jó magyarázat lehet a
gyógyforrások kialakulására. Ugyanis, a töltések folyamatos jelenléte miatt a
kőzetek tulajdonságai a piezoelektromos-hatás miatt megváltoznak, emellett, a
felfakadó forrás ionösszetételében is bekövetkezhetnek változások, emiatt a víz
gyógyvízzé válhat, révén egyes beteg sejtek nem tudják elviselni a normális
vízétől eltérő ionösszetételt.
A
piezoelektromos-hatást érhetjük tetten a kőzetek összenyomódásakor is, pl.
geológiai törésvonalak mentén. Ilyen helyeken a kőzetek szilárdsága és
vezetőképessége megváltozik. A törésvonalak mentén könnyebben fakadnak
források, az előtörő víz minőségére pedig hatással vannak a környező kőzetek,
azok fizikai, illetve elektromos tulajdonságai. Mindezek megváltoztathatják a
víz fizikai, de kémiai tulajdonságait is. Így születnek a gyógyvizek.
A
síkvidékeken a dombok, a hegyes vidékeken az ingókövek, ménhírek jelzik, a
vonalak haladási irányát, egyben gyakran erősítőkként is működnek. Nem
feltétlen minden domb és minden ingókő, hiszen azoknak csillagászati,
temetkezési és egyéb szerepük is volt. Bár, a két rendszert olykor lehetetlen
szétválasztani.
A
mérésekből az derült ki, hogy a Ley-vonalak rendszere szorosan összefügg a
földmágneses térrel, annak mintegy felszíni megjelenése. Habár a naptevékenység,
a földmágneses viselkedések olykor gyorsan változnak (a vonalak energiatartalma
is igen széles határok közt ingadozik, még az időjárás, napállás, holdállás
hatására is!), a fővonalak helye hosszútávon megmarad, miközben egyes kisebb
energiájú alhálózatok időlegesen megszűnhetnek, illetve újra kialakulhatnak.
Ha a
fővonalak megmaradnak - márpedig így tesznek - akkor felfoghatók
állóhullámokként, a fővonalak ráadásul egyfajta minimál-potenciálfelületet is
alkotnak, hiszen függőleges kiterjedésük is van (hasonlóan a szappanbuborékokat
egymástól elválasztó síkokhoz), levonható tehát a következtetés: a Ley-vonalak
nem mások, mint a földmágneses tér földfelszínen tükröződő alakzatainak
minimál-potenciálfelületei.
Magyarországon
és környezetében 456-tól napjainkig keletkezett földrengések epicentrumai,
valamint a legfontosabb törésvonalak.
Mindezek mellett, a Ley-vonalak gyakorlatilag
egybeesnek a legfontosabb geológiai törésvonalakkal is. A geológiai
törésvonalak pedig igen sok furcsa jelenséget produkálnak önmagukban is.
Leginkább fényjelenségeket. A dolog érdekessége az, hogy az legtöbb
fényjelenséget „Szűz Máriaként” azonosítják. Ennek miértje nem ismert még. A
törésvonalakkal való egybeesés természetesen fokozza a piezoelektromos hatást
is, sok esetben egyenesen kiváltója ezeknek.
A
Ley-vonalak többszörös kereszteződése az emberi tudatra gyakorolt hatást is
fokozza. Nem véletlen, hogy pontosan ilyen helyeken mentek fel táltosaink a
hegyekre révületbe esni, azaz belelátni a jövőbe. Pontosan tudták, hogy ezeken
a helyeken, megfelelő technikát alkalmazva, igenis bele lehet látni a jövőbe.
Sőt, a többi táltossal is kapcsolatba tudtak lépni. Meg még sok mindenki
mással.
Az sem
véletlen, hogy a Föld leghatalmasabb építményei szintén ilyen pontokon, vagy
közvetlen közelükben találhatók. Mint pl. az egyiptomi nagy piramisok (azaz
peremesek). Ezek a vonalak ugyanis a már tárgyalt hatások mellett további
furcsasággal rendelkeznek: anyagszállításra is felhasználhatók! Ha pl. egy
szállítandó kő felszínét elektrosztatikusan feltöltik, a kő szépen végiglebeg
célállomásáig, ahol azután csak be kell illeszteni a pontos helyére. Nem ismert
a pontos mechanizmus, miként hajtották ezt végre. De azt biztosan tudjuk, hogy
Merlin pontosan ezzel a módszerrel építette Camelot várát.
A
Ley-vonalak adta energetikai hátteret felhasználják a repülő csészealjak is
közlekedésük során, hiszen a megfigyelt „légifolyosóik” éppenséggel a főbb
Ley-vonalakkal esnek egybe.
De ilyen
vonalak mentén tűnnek fel a gabonakörök, s a legtöbb „természetfelettinek”
tartott esemény is vagy a vonalak mentén, vagy a csomópontokban észlelhető.
Kunhalmok
- kurgánok
"Ti
vagytok a mi katedrálisaink" - Illyés Gyula nevezte így a kunhalmokat, az
Alföldnek ezeket a sajátos tájképi elemeit. Az egykor vízjárta síkság jellemző
földpiramisai Győrffy István, a honi néprajztudomány jeles képviselője szerint
"olyan 5-20 méter magas, 20-50 méter átmérőjű, kúp vagy félgömb alakú
képződmények, amelyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terültek el.
A legvalószínűbbnek az tetszik, hogy a kunhalmok többségét a honfoglalás előtt
itt élő népek temetkezési és őrhelyéül hozták létre, s a későbbi időben ezek
lettek a ’vigyázóhalmok’ és a határhalmok.”
Szelekovszky
László - Békés megye kunhalmai - című könyvéből
Az
elgondolás szép, csakhogy a kunhalmok száma már önmagában is elgondolkodtató:
40.000 lehetett belőlük (levéltári adatok és katonai térképek szerint)! Mivel
pedig errefelé sűrű erdőségek voltak, a kunhalmokon állva sem lehetett messzebb
látni...
A
kunhalmok elsősorban tájképi, régészeti és növénytani értékként fontosak.
Emellett azonban számos halomhoz történelmi események, legendák, hiedelmek,
irodalmi emlékek és egyéb néprajzi kuriózumok fűződnek.
Sajnos
mind több a jellegét vesztett (befásított, beépített, megcsonkított) halom. De
az is rontja a látványt, ha a halom környékén létesítmények (távvezetékek,
épületek, roncsolt területek) találhatók.
A
kunhalmokat, kurgánokat azonban nem véletlenszerűen helyezték el elődeink
, és mivel tekintélyes részük megsemmisült, eredeti rendszerük már csak töredékesen tárható fel.
, és mivel tekintélyes részük megsemmisült, eredeti rendszerük már csak töredékesen tárható fel.
A Föld
valamennyi sík területén emeltek kurgánokat. Az eurázsiai sztyeppéken, de
Amerikában, sőt, Ausztráliában is. Minden bizonnyal ugyanazzal az eredeti
céllal: a Föld energiaösvényeinek fókuszálására és felhasználására. Ettől
eltérő cél minden bizonnyal későbbi korokhoz köthető.
Az alföld
legmagasabb kunhalma a Békésszentandrás közelében található Gödény-halom.
Csongrád
megye legmagasabb kurgánja a Sáp-halom. Méréseink gyakori színhelye. A Szentes
és Szegvár határán emelkedő halom körül azonosították az azonos nevű falut. A
hagyomány szerint Sáp nevű vitézről nevezték el, aki a törökök ellen vívott
harcban itt esett el. A halom tetején egykor templom állt.
1730-ban Mikoviny Sámuel csillagász itt végezte
szögméréseit, ezért a Sáp-halom térképtörténeti emlékhely is egyben. Ennek
emlékét egy tábla is őrzi a halom tetején.
Közelében Árpád-kor temetőt találtak.
Térkapuk?
A Ley-vonalak rendszerének és fizikájának
megismerése egészen távolra is vezethet. Mindebben az a furcsa, hogy ez a tudás
egykoron már az emberiség birtokában volt, és alkalmazta is azt mindennapi
élete során. Miről is van szó?
A többszörös Ley-vonal kereszteződésekben
impulzus-mágnesestér van jelen. Ráadásul ez a tér asszimetrikus és a
felharmonikusok igen nagy frekvenciákon rezegnek. Lásd Rollright. Az így létrejött tér nemcsak az agyra és a
viselkedésre hat (jelenések, parajelenségek, stb.), hanem magának a térnek a
szerkezetére is. Ilyen helyeken - adott időpontokban - nyílik meg az időkapu,
tárul fel a jövő vagy a múlt. Ha ezt figyelembe vesszük, mindjárt érthetővé
válik, miért azokon a helyeken épültek jósdák, ahol.
Mindezeken túl térkapu is megnyílhat, vagyis, ha
valaki ismeri ezen helyek titkát, a működési mechanizmusát, azaz a fizikáját,
akkor az illető a tér egy másik pontján is meg tud jelenni, esetleg egy
párhuzamos világban is. A sok-sok eltűnés mögött esetleg ilyen „spontán”
bekövetkezett jelenség is állhat. Egyben magyarázatot kaphatunk bizonyos „égből
pottyant” állatok felbukkanására is.
Az idő- és térkapuk helyes használatával a természet
szinte korlátlan uraivá válhatunk. Jelenleg azonban erre abszolút alkalmatlanok
vagyunk…
Forrás, Aranyi László honlapja: http://aranylaci.x3.hu/leylines/leylines.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése