TENGERI UFO-KAPCSOLAT
SKANDINÁVIÁBÓL
SKANDINÁVIÁBÓL
A svéd Ante Jonsson
fizikai kontakta-kapcsolata
a nyolcvanas évekből
Fordította Fodor Tom
( Átnézte, javította és magyarázatokkal ellátta Ny.T.)
( Átnézte, javította és magyarázatokkal ellátta Ny.T.)
Amint én (Runa) a könyvemben is leírtam, az az, hogy a földönkívüliek nagyon aggódnak az újra felfegyverkezés és a nukleáris háború veszélye miatt.
( Megjegyzés : Itt Runa Overby ír első szám első személyben, aki 2008-ban svédről norvégra fordította Ante Jonsson 1989-es UFO-kontakt könyvét : ’Fantastiska resor med UFO’/ Fantasztikus utazás UFO-val /, melyet Overby norvégul ’Jordens kolonisering fra Kosmos’/ A Föld kolonizálása a kozmoszból / címmel adott ki. )
A földönkívülieknek ez volt az ezzel összefüggő egyik fő feladata, főleg a második világháború végétől, mióta a pusztítás képessége az emberiségnek nagyon megnőtt a nukleáris fegyverei miatt. Mert ahogy a kisgyermeknek is szüksége van még arra, hogy megvédjék a szülei, ameddig még nem tud igazán gondolkodni és nem tudja megérteni önmagát, úgy az emberiségnek is vannak kozmikus szülei hasonló feladattal (ez az ’őrzőangyalok-elve’ ). Számos UFO-kontakta beszélt erről - és Svédországban is él egy ilyen ember, aki egyelőre még nem ismert a nyilvánosság előtt : Ante Jonsson.
Jóllehet írt egy könyvet a tapasztalatairól a 80-as évek végén, így bizonyos körökben, akik érdeklődtek az UFO- jelenség iránt, ismert lett a személye, de ismert lett ugyanúgy a kereső, nyitott szellemiségű emberek előtt is. Viszont a "sötét erők" is értesültek felőle, és ezzel összefüggésben volt egy érdekes kijelentése is.
Ezt még 2001 nyarán mondta nekünk, mikor én és a barátom meginterjúvoltuk Antét a tapasztalatairól. Ezzel kapcsolatban mesélt a könyve kiadása ( 1989 ) utáni időkről. Mert ahogy az esete ismertté vált, meglátogatta egy személy, aki megpróbálta lebeszélni Antét az előadásairól és az információs tevékenységéről.
Ez nagyban hasonlított az úgynevezett "men in black" kinézetű emberek látogatásaira - mert az illető is tipikusan az 50-es évek stílusának fekete öltönyét viselte, sőt fekete volt még a kalapja is! De egy furcsa dolog történt – mesélte Ante - , amikor a fekete öltönyös kikérezkedett a mellékhelyiségbe. Mert az "ügynök" olyan sokáig tartózkodott a WC-ben, hogy Ante már kezdett aggódni, hogy talán rosszul lett vagy valami hasonló dolog. A mellékhelyiségének pedig nem volt ablaka, és az ügynök sem a szólítgatásra, sem a kintről való kopogtatásra nem reagált.
„Nos, akkor azt csináltam” – mesélte Ante –„hogy kívülről kicsavaroztam a zárat, hogy megnézzem, nem esett-e össze ott az az ember vagy valami ilyesmi... de nem volt bent az illető! Egyszerűen elpárolgott – eltűnt, vagy "dematerializálódott", ahogy ezt másképp nevezik.
Ez a viselkedés arra utalhat, hogy itt egy valódi „mib"-ről (men in black) volt szó. Mint ahogy magukról a mib-ek el is mesélték, hogy ahhoz a negatív földönkívüliek kisebb csoportjához tartoznak, akik tipikusan az 50-70-es években ( megj : az eset azt mutatja, hogy ez még a nyolcvanas években is így volt! ) látogatták meg a "veszélyes" ufó-kontaktákat - és megpróbálták meggátolni őket, hogy a tapasztalataikról beszéljenek. Valószínűleg a mib-ek rejtett elithatalommal működtek együtt. Az elitnek pedig ( az USA illuminátus rejtett háttérkormánya) már régóta hozzáférése van ahhoz a fejlett technikához, melyet vagy elloptak vagy elüzleteltek bizonyos földönkívüli fajokkal, és akikkel titkosan együttműködtek már a kései 40-es vagy a korai 50-es évektől - ahogy erről több belső ember és kiszivárogtató is tájékoztatott.
Ezen a 2001-es látogatásunkor mesélt nekünk Ante a svéd katonai/légvédelmi hivatal vizsgálatáról, ami tipikus az ilyen esetekben, habár később ezt határozottan letagadják.
De térjünk vissza Ante 80-as évekbeli élményeire:
A fő földönkívüli kapcsolata egy hölgy volt, aki úgy nézett ki, mint egy szokásos fiatal svéd lány. Később másfajta emberekkel is találkozott. Nyilvánvalóan más földönkívüli fajokból. Viszont az ilyen bevezető kapcsolatfelvételnél, úgy tűnik, az a szokás a nordikus rasszhoz tartozó földönkívülieknél, hogy hölgyeket alkalmaznak közvetítőként. Antének "vendéglátója" Jenny-ként mutatkozott be. Jenny Antét számos alkalommal elvitte a szülőbolygójára, és többek között megmutatta neki, hogy hogyan tud a társadalmuk pénz nélkül élni. Pénz helyett egyszerűen regisztrálják a fogyasztást és az összes szükséges cikket, amit a társadalmukban felhasználnak személyes célokra. Az árucikkekből vagy más dolgokból bármit elvehetnek aszerint, hogy ennek fejében mennyi ellenszolgáltatást végeztek a társadalmuknak. ( Igen, - mint majdnem minden kozmikus társadalom, amelyről eddig olvastam vagy vizsgálódtam - ők is olyan társadalomban élnek, ami legjobban a kozmikus (szabad) kommunizmust juttatja eszembe, és valószínűleg ez az egyik fő oka, hogy az USA miért használ fel olyan sok energiát az ilyen információ eltusolására - mivel az ilyen ideológia a fő ellensége – Runa Overby megjegyzése).
Pontosan ilyen fajta pénzmentes gazdasági rendszerről számoltak be a Korendor-kontakták is 1961-ben - nézzenek utána az oldalaikon. ( Megjegyzés : valójában csak egyetlen Korendor-kontakta van, Bob Renaud, akinek a kapcsolata valóban 1961-ben kezdődött, de a mai napig tart. ) És ahogy hasonló kontakta-eseteknél is le van írva, úgy tűnik, így működik mindenütt a normális gazdasági rendszer a valódi kozmikus társadalmakban, épp úgy, ahogy ezt a tisztánlátó dán Martinus is leírta már 1930 körül. Ő a Föld eljövendő társadalmát írta le, hogy milyen lesz az kb. 500 év múlva.
Úgy tűnik tehát, hogy ezek a kozmikus társadalmak már maguk mögött hagyták a "mindenki harca mindenki ellen" mentális háborúit - ami nálunk itt még mindig folyik -, és megértették az egyedüli megoldást : mindenkinek mindenkivel együtt kell dolgoznia és együtt kell működnie. Igen, úgy tűnik, ezeken a magasabb szinteken/bolygókon van egy belső vágyakozás arra, hogy szolgálják és segítsék egymást, de épp úgy a társadalmukat is, ez a hajtóerejük. Így az ilyen társadalmakban senki nem ragaszkodik valami vagy valaki birtoklásához, mert ott minden elérhető, ami számukra szükséges.
Viszont Ante második utazása kezdetén, 1984. augusztus 14-én egy másik földönkívüli jött érte, egy férfi, és nem Jenny. Ez a földönkívüli azt mondta neki:
" Látni fogod hamarosan az önpusztítás nyilvánvaló bizonyítékait. Elviszünk oda, ahol egykor emberek laktak egy hozzátok hasonló bolygón. Ők is nukleáris fegyvereket fejlesztettek és háborúzni kezdtek. Úgy kezdődött tehát mindent, mint a Földön : egyéni csoportok egymás közötti háborújával és majdnem az összes élet elpusztításával végződött. Ma már csupán gyér növényzet marad ott, és hozzá még néhány olyan növény, amelyet mi termesztünk, hogy megpróbáljunk azon a bolygón új civilizációt építeni. Tehát ezt fogom most megmutatni neked, hogy megértsd, milyen katasztrófát zúdíthattok magatokra és a bolygótokra. Mások is már látták ezt, most rajtad a sor. Már évezredek óta tanulmányozunk titeket és most hasonló pusztító gondolatminta teremtődött számotokra is, mint ezeknek a ’delefieknek’ ( az elpusztult civilizációi lakói ).”
Később Antének földönkívüli barátai megmutatták a fejlett technikáikat is, pl. kövek vágása olyan könnyedén ment nekik, mint ahogy mi fát vagy más puha anyagot vágunk. Azt mondták, ők álltak azon technikák mögött, amelyekkel az óriási építményeket létrehozták Atlantiszban, és amiket még most is megtalálhatunk Egyiptom ősi földjén ( pl. a piramisok, nagy kőtemplomok ) vagy az egykori Inka Birodalom területén.
Részlet Ante könyvének ’Látogatás Jenny bolygójára 1985 május 3-án’ c. fejezetéből
Itt Jenny – mikor már megérkeztek a bolygójukra - a következőket mondja Anténak:
"Nekünk is van egy olyan intézményünk, ami megfelel nagyjából annak, amit ti az Egyesült Nemzetek Szervezetének hívtok. Jóllehet a mi Kormányzói Testületünk központja nem ezen a bolygón van, hanem a 18 bolygónk egyikén ( megj : itt 18 bolygó szövetségéről van szó, vagyis arról, mely a kozmoszban általános a 4-nél nagyobb fokozatú civilizációknál : kozmikus társulásokba szerveződnek – az viszont kár, hogy ebben az összefoglalóban sohasem nevezik meg a földönkívüliek anyabolygójának nevét! ) Földön viszont nem tartozik a mi szövetségünkhöz.”
„Ugyanakkor többször próbáltunk kapcsolatba lépni veletek is, de ti, földlakók még mindig negatívak vagytok! Még akkor is azt állítjátok, hogy nem létezünk, ha láttok minket, illetve megpróbáltok minket hatástalanítani. Ebben nem jártatok sikerrel, de ha azt akarnánk, az egész bolygótokat darabjaira szedhetnénk szét pillanatok alatt. ( Vagy ahogy egy másik földönkívüli kapcsolatban mondják: megszállhatták volna a Földet, ha akarták volna, pl. már a középkorban is – Runa Overby megjegyzése )
„Mert annak ellenére, hogy az erőszak ellen vagyunk, vannak fegyvereink; ezeket régen mi is a háborúzásra használtuk - mielőtt még elég szenvedést és fájdalmat tapasztaltunk volna meg. Most már a fegyvereinket csupán békés célokra használjuk, mint például az űrszemét eltávolítására.”
„És ahogy el is mondtuk, azon a napon, amikor abbahagyjátok a nukleáris fegyverek tesztelését és építését, meg fogjuk mutatni magunkat a Föld kormányzati illetékeseknek - feltéve, ha már nem utasítanak bennünket vissza. Viszont jelenleg még a földi hatalom olyan messzire megy el a jogtalanság gyakorlatában, hogy néhányunkat börtönbe vetett a hadseregetek. Valamint egyes tagjainkat csapdába ejtettek, azért, hogy elhallgattassanak és elrejtsenek minket, de mi kiszabadítottuk őket és visszavittük az otthonaikba, így a Föld vezetői közül már jó sokan tisztában vannak vele, hogy mi létezünk. De ezt nem fogják nyilvánosságra hozni, mivel úgy vélik, hogy ez káoszt okozna. A valódi ok viszont az, hogy attól tartanak, hogy átveszünk az irányítást és így ők már nem tudnak uralkodni felettetek. Ők, a hadsereg, a kormány és hatalom emberei tehát azt hiszik, azért vannak, hogy az egész világegyetem felett uralkodjanak, mert azt képzelik, hogy semmi nem lehet feljebbvaló, mint a földi ember. De nem is tudják mennyire tévednek, mert ti semmi módon sem vagytok különlegesen fejlettek, ha a többi bolygó fajaihoz hasonlítunk benneteket!"
Újabb látogatás Jenny bolygójára 1985 júniusában
Ante azt írja a könyvében, hogy egy júniusi napon, 06.45-kor telefonon hívta fel őt Jenny egy újabb bolygói látogatással kapcsolatban, de azt is mondta Anténak, hogy még az nap vissza is hozza. Viszont egy kis időbe tellett, míg Ante felfogta, hogy a telefonba valójában az ő "űrbéli hölgye" beszél. Végül, mikor minden tudatosodott, Ante beszólt a munkahelyére, hogy aznap szabadnapot vesz ki. A szokásos megbeszélt helyen fel is vették Antét, de előtte a hölgy közvetlen beszélt Antéhoz az autórádióján keresztül, amíg a férfi a kocsijában a találkozóra várt! Ez még a mobiltelefonok bevezetése előtt történt, de ez is azt bizonyítja, hogy a földönkívülieknek más módszereik is vannak a kapcsolatfelvételhez, nem csak a telepatikus mód, amely miatt – mivel előző este Ante erősen rágondolt Jennyre - a lány azt mondta a találkozásukkor, hogy felfogta az üzenetét!
Jenny ekkor először is a sajnálkozását fejezte ki Anténak, hogy első alkalommal olyan értelmetlen módon akarták felvenni vele a kapcsolatot. Ez még 1984 februárjának egyik estéjén történt, mikor munkából hazamenet Ante előtt az út mellett megállt egy furcsa tárgy. Kijött belőle két személy és Antet erővel akarták a járművükhöz vinni, de ő megijedt és ellenállt nekik.
Pedig számos jel volt már addig is, hogy Ante tudatalatt felkészült erre a találkozásra, de ez nyilvánvalóan még nem szűrődött át az éber tudatába.
Ezen a találkozón Jenny már megbánta ezt és azt mondta neki: "... ahogy már elmagyaráztam neked, nagyon bután csinálták az első kapcsolatfelvételi kísérletet azok, akiknek el kellett volna hozniuk téged a hajóra. Így az elejéről kellett kezdenünk mindent és lépésenként haladni, hogy megértsd, nem akarunk semmi rosszat neked. Mert mi soha sem ártunk, sem neked, sem a családodnak, és nem tennénk semmit sem az akaratod ellenére.
Megfoglak védeni és óvni a fenyegető veszélyektől, melyeknek majd valószínűleg ki lehetsz téve. Amit pedig terveztél, inkább ne tedd : ne költözz el Svédországból! Mert ez az ország és néhány hasonló, majd inkább kedvezően jön ki abból a közelgő háborúból, ami hamarosan ki fog törni, ha úgy folytatjátok a fegyverkezést, ahogy most teszitek. ( Ezt a hidegháború utolsó esztendeiben mondta – Runa Overby)
Ti, svédek, nem fogtok közvetlenül bekapcsolódni a háborúba, de megfogjátok érezni azon az energiaválságon keresztül, ami titeket is súlytani fog. Az éhezőket és az ártatlan áldozatokat be kell fogadnotok. Pusztán azért, mert a két nagy háborúzó ország egyike sem akarja elismerni, hogy veszíthet, ha egy ilyen nukleáris háborút elindít."
Runa Overby további megjegyzése :
Jenny állítása megegyezik számos más földönkívüli kijelentésével, amit a hidegháború során mondtak, és ami véget ért (legalábbis egyelőre) a nyolcvanas évek végén. Számos forrás, természetesen nem-hivatalos, azt állítja, hogy az USA Elnöke, de más személyek is a kormányokban, mindkét szuperhatalomnál, találkoztak a Földet felügyelő Kozmikus Szövetség képviselőivel, akik nyomást gyakoroltak rájuk a 80-as években. ( Megj : már a 40-es évek végétől. ) Ez a leszerelési szándékkal együtt végett vetett a hidegháborúnak és az őrült fegyverkezési versenynek. Úgy hallottam, az egyik "fenyegetés", amivel szembetalálták magukat, az volt, hogyha a szuperhatalmak nem hallgatnak rájuk, az őrzők valamifajta "demonstrációt" fognak tartani. Ez a csernobili atomerőmű felrobbanásának formájában meg is történt, azaz akkor, amikor Antével is létrejöttek a kapcsolatfelvételek.
De térjünk vissza Ante történetéhez, mert amikor Jenny figyelmezetésként megemlíti fenyegető háború lehetőségét, Ante azt kérdezi tőle, hogy tudnának-e ők valamit is tenni, hogy megakadályozzák ezt :
"A tudásotokkal és technikátokkal nem lehetne nehéz számotokra megfékezni egy háborút, és más problémáink megoldásában is simán segíteni tudtok nekünk. A különböző szerencsétlenségek előtt figyelmeztetni is tudtok minket, és segíthetnétek abban is, hogy a világ nagy részében fennálló éhínséggel szemben tegyünk valamit, nem beszélve a természeti környezet és a vizek szennyezéséről!"
Erre kozmikus "idegenvezetője" és tanára így válaszolt:
"A kérdésedre legegyszerűbb válaszom az, hogy meg kell tanulnotok felelősséget vállalni önmagatokért! Amennyiben beavatkoznánk az ügyeitekbe és kihúznánk a nehézségekből, akkor azt gondolnátok, hogy mindegy, mit tesztek, mert mindig mögöttetek fogunk állni és segítünk, ha rosszra fordulnak a dolgok nálatok. Nézd csak meg az állami segélyből élőket, nem kell semmit sem tenniük, csak elmennek és felveszik a támogatást a hivataltól, amikor nem tudják kifizetni a lakást vagy az élelmiszerüket. Mégis mi történne, ha az embereknek maguknak kellene megoldaniuk a problémáikat?
Azokat a milliárdokat pedig, melyeket a hadseregek fenntartására fordítotok, miért nem használják fel inkább a Föld nagy sivatagjainak termővé tételére a vízellátás kiépítésével? Vagy miért nem semlegesítitek gyáripar szennyvizét megfelelő növényekkel? - Erre azt válaszolhatnád persze, hogy túl sokba kerülne és nagy munkanélküliséghez vezetne, de éppen ellenkezője az igaz : számos eljövendő generációnak tudnának ezek a vállalkozások munkát biztosítani..."
Majd Jenny egy kicsit később hozzátette :
"Most már elárulhatom neked, hogy valamikor nekünk is ilyen problémáink voltak. Mi is háborúzó civilizáció voltunk, de az emberek később megértették a bolygónkon, hogy ez így nem mehet tovább. Nálunk így az emberek a saját kezükbe vették az ügyeik irányítását, megsemmisítettük tehát az összes fegyvert és fegyvergyárat. Évekre volt szükség ugyan, hogy minden megváltozzon, de idővel magunk mellé állítottuk a többi bolygólakót és mindenkivel megértettük, hogy rossz úton jártak. De ahogy tudod, a ’delefiekkel’ nem ez történt, lakhatatlanná tették a bolygójuk mintegy felét, de a másik fele sem került sokkal jobb állapotba. Azok, akik túlélték az atomháborút, évekig éheztek, barlangokba éltek és az biztosította a túlélésüket, amit megtudtak termelni és amilyen vadállatot el tudtak ejteni. Igen, ők úgy éltek megint, mint a kőkorszaki emberek"
( Megjegyzés : Itt Runa Overby ír első szám első személyben, aki 2008-ban svédről norvégra fordította Ante Jonsson 1989-es UFO-kontakt könyvét : ’Fantastiska resor med UFO’/ Fantasztikus utazás UFO-val /, melyet Overby norvégul ’Jordens kolonisering fra Kosmos’/ A Föld kolonizálása a kozmoszból / címmel adott ki. )
A földönkívülieknek ez volt az ezzel összefüggő egyik fő feladata, főleg a második világháború végétől, mióta a pusztítás képessége az emberiségnek nagyon megnőtt a nukleáris fegyverei miatt. Mert ahogy a kisgyermeknek is szüksége van még arra, hogy megvédjék a szülei, ameddig még nem tud igazán gondolkodni és nem tudja megérteni önmagát, úgy az emberiségnek is vannak kozmikus szülei hasonló feladattal (ez az ’őrzőangyalok-elve’ ). Számos UFO-kontakta beszélt erről - és Svédországban is él egy ilyen ember, aki egyelőre még nem ismert a nyilvánosság előtt : Ante Jonsson.
Jóllehet írt egy könyvet a tapasztalatairól a 80-as évek végén, így bizonyos körökben, akik érdeklődtek az UFO- jelenség iránt, ismert lett a személye, de ismert lett ugyanúgy a kereső, nyitott szellemiségű emberek előtt is. Viszont a "sötét erők" is értesültek felőle, és ezzel összefüggésben volt egy érdekes kijelentése is.
Ezt még 2001 nyarán mondta nekünk, mikor én és a barátom meginterjúvoltuk Antét a tapasztalatairól. Ezzel kapcsolatban mesélt a könyve kiadása ( 1989 ) utáni időkről. Mert ahogy az esete ismertté vált, meglátogatta egy személy, aki megpróbálta lebeszélni Antét az előadásairól és az információs tevékenységéről.
Ez nagyban hasonlított az úgynevezett "men in black" kinézetű emberek látogatásaira - mert az illető is tipikusan az 50-es évek stílusának fekete öltönyét viselte, sőt fekete volt még a kalapja is! De egy furcsa dolog történt – mesélte Ante - , amikor a fekete öltönyös kikérezkedett a mellékhelyiségbe. Mert az "ügynök" olyan sokáig tartózkodott a WC-ben, hogy Ante már kezdett aggódni, hogy talán rosszul lett vagy valami hasonló dolog. A mellékhelyiségének pedig nem volt ablaka, és az ügynök sem a szólítgatásra, sem a kintről való kopogtatásra nem reagált.
„Nos, akkor azt csináltam” – mesélte Ante –„hogy kívülről kicsavaroztam a zárat, hogy megnézzem, nem esett-e össze ott az az ember vagy valami ilyesmi... de nem volt bent az illető! Egyszerűen elpárolgott – eltűnt, vagy "dematerializálódott", ahogy ezt másképp nevezik.
Ez a viselkedés arra utalhat, hogy itt egy valódi „mib"-ről (men in black) volt szó. Mint ahogy magukról a mib-ek el is mesélték, hogy ahhoz a negatív földönkívüliek kisebb csoportjához tartoznak, akik tipikusan az 50-70-es években ( megj : az eset azt mutatja, hogy ez még a nyolcvanas években is így volt! ) látogatták meg a "veszélyes" ufó-kontaktákat - és megpróbálták meggátolni őket, hogy a tapasztalataikról beszéljenek. Valószínűleg a mib-ek rejtett elithatalommal működtek együtt. Az elitnek pedig ( az USA illuminátus rejtett háttérkormánya) már régóta hozzáférése van ahhoz a fejlett technikához, melyet vagy elloptak vagy elüzleteltek bizonyos földönkívüli fajokkal, és akikkel titkosan együttműködtek már a kései 40-es vagy a korai 50-es évektől - ahogy erről több belső ember és kiszivárogtató is tájékoztatott.
Ezen a 2001-es látogatásunkor mesélt nekünk Ante a svéd katonai/légvédelmi hivatal vizsgálatáról, ami tipikus az ilyen esetekben, habár később ezt határozottan letagadják.
De térjünk vissza Ante 80-as évekbeli élményeire:
A fő földönkívüli kapcsolata egy hölgy volt, aki úgy nézett ki, mint egy szokásos fiatal svéd lány. Később másfajta emberekkel is találkozott. Nyilvánvalóan más földönkívüli fajokból. Viszont az ilyen bevezető kapcsolatfelvételnél, úgy tűnik, az a szokás a nordikus rasszhoz tartozó földönkívülieknél, hogy hölgyeket alkalmaznak közvetítőként. Antének "vendéglátója" Jenny-ként mutatkozott be. Jenny Antét számos alkalommal elvitte a szülőbolygójára, és többek között megmutatta neki, hogy hogyan tud a társadalmuk pénz nélkül élni. Pénz helyett egyszerűen regisztrálják a fogyasztást és az összes szükséges cikket, amit a társadalmukban felhasználnak személyes célokra. Az árucikkekből vagy más dolgokból bármit elvehetnek aszerint, hogy ennek fejében mennyi ellenszolgáltatást végeztek a társadalmuknak. ( Igen, - mint majdnem minden kozmikus társadalom, amelyről eddig olvastam vagy vizsgálódtam - ők is olyan társadalomban élnek, ami legjobban a kozmikus (szabad) kommunizmust juttatja eszembe, és valószínűleg ez az egyik fő oka, hogy az USA miért használ fel olyan sok energiát az ilyen információ eltusolására - mivel az ilyen ideológia a fő ellensége – Runa Overby megjegyzése).
Pontosan ilyen fajta pénzmentes gazdasági rendszerről számoltak be a Korendor-kontakták is 1961-ben - nézzenek utána az oldalaikon. ( Megjegyzés : valójában csak egyetlen Korendor-kontakta van, Bob Renaud, akinek a kapcsolata valóban 1961-ben kezdődött, de a mai napig tart. ) És ahogy hasonló kontakta-eseteknél is le van írva, úgy tűnik, így működik mindenütt a normális gazdasági rendszer a valódi kozmikus társadalmakban, épp úgy, ahogy ezt a tisztánlátó dán Martinus is leírta már 1930 körül. Ő a Föld eljövendő társadalmát írta le, hogy milyen lesz az kb. 500 év múlva.
Úgy tűnik tehát, hogy ezek a kozmikus társadalmak már maguk mögött hagyták a "mindenki harca mindenki ellen" mentális háborúit - ami nálunk itt még mindig folyik -, és megértették az egyedüli megoldást : mindenkinek mindenkivel együtt kell dolgoznia és együtt kell működnie. Igen, úgy tűnik, ezeken a magasabb szinteken/bolygókon van egy belső vágyakozás arra, hogy szolgálják és segítsék egymást, de épp úgy a társadalmukat is, ez a hajtóerejük. Így az ilyen társadalmakban senki nem ragaszkodik valami vagy valaki birtoklásához, mert ott minden elérhető, ami számukra szükséges.
Viszont Ante második utazása kezdetén, 1984. augusztus 14-én egy másik földönkívüli jött érte, egy férfi, és nem Jenny. Ez a földönkívüli azt mondta neki:
" Látni fogod hamarosan az önpusztítás nyilvánvaló bizonyítékait. Elviszünk oda, ahol egykor emberek laktak egy hozzátok hasonló bolygón. Ők is nukleáris fegyvereket fejlesztettek és háborúzni kezdtek. Úgy kezdődött tehát mindent, mint a Földön : egyéni csoportok egymás közötti háborújával és majdnem az összes élet elpusztításával végződött. Ma már csupán gyér növényzet marad ott, és hozzá még néhány olyan növény, amelyet mi termesztünk, hogy megpróbáljunk azon a bolygón új civilizációt építeni. Tehát ezt fogom most megmutatni neked, hogy megértsd, milyen katasztrófát zúdíthattok magatokra és a bolygótokra. Mások is már látták ezt, most rajtad a sor. Már évezredek óta tanulmányozunk titeket és most hasonló pusztító gondolatminta teremtődött számotokra is, mint ezeknek a ’delefieknek’ ( az elpusztult civilizációi lakói ).”
Később Antének földönkívüli barátai megmutatták a fejlett technikáikat is, pl. kövek vágása olyan könnyedén ment nekik, mint ahogy mi fát vagy más puha anyagot vágunk. Azt mondták, ők álltak azon technikák mögött, amelyekkel az óriási építményeket létrehozták Atlantiszban, és amiket még most is megtalálhatunk Egyiptom ősi földjén ( pl. a piramisok, nagy kőtemplomok ) vagy az egykori Inka Birodalom területén.
Részlet Ante könyvének ’Látogatás Jenny bolygójára 1985 május 3-án’ c. fejezetéből
Itt Jenny – mikor már megérkeztek a bolygójukra - a következőket mondja Anténak:
"Nekünk is van egy olyan intézményünk, ami megfelel nagyjából annak, amit ti az Egyesült Nemzetek Szervezetének hívtok. Jóllehet a mi Kormányzói Testületünk központja nem ezen a bolygón van, hanem a 18 bolygónk egyikén ( megj : itt 18 bolygó szövetségéről van szó, vagyis arról, mely a kozmoszban általános a 4-nél nagyobb fokozatú civilizációknál : kozmikus társulásokba szerveződnek – az viszont kár, hogy ebben az összefoglalóban sohasem nevezik meg a földönkívüliek anyabolygójának nevét! ) Földön viszont nem tartozik a mi szövetségünkhöz.”
„Ugyanakkor többször próbáltunk kapcsolatba lépni veletek is, de ti, földlakók még mindig negatívak vagytok! Még akkor is azt állítjátok, hogy nem létezünk, ha láttok minket, illetve megpróbáltok minket hatástalanítani. Ebben nem jártatok sikerrel, de ha azt akarnánk, az egész bolygótokat darabjaira szedhetnénk szét pillanatok alatt. ( Vagy ahogy egy másik földönkívüli kapcsolatban mondják: megszállhatták volna a Földet, ha akarták volna, pl. már a középkorban is – Runa Overby megjegyzése )
„Mert annak ellenére, hogy az erőszak ellen vagyunk, vannak fegyvereink; ezeket régen mi is a háborúzásra használtuk - mielőtt még elég szenvedést és fájdalmat tapasztaltunk volna meg. Most már a fegyvereinket csupán békés célokra használjuk, mint például az űrszemét eltávolítására.”
„És ahogy el is mondtuk, azon a napon, amikor abbahagyjátok a nukleáris fegyverek tesztelését és építését, meg fogjuk mutatni magunkat a Föld kormányzati illetékeseknek - feltéve, ha már nem utasítanak bennünket vissza. Viszont jelenleg még a földi hatalom olyan messzire megy el a jogtalanság gyakorlatában, hogy néhányunkat börtönbe vetett a hadseregetek. Valamint egyes tagjainkat csapdába ejtettek, azért, hogy elhallgattassanak és elrejtsenek minket, de mi kiszabadítottuk őket és visszavittük az otthonaikba, így a Föld vezetői közül már jó sokan tisztában vannak vele, hogy mi létezünk. De ezt nem fogják nyilvánosságra hozni, mivel úgy vélik, hogy ez káoszt okozna. A valódi ok viszont az, hogy attól tartanak, hogy átveszünk az irányítást és így ők már nem tudnak uralkodni felettetek. Ők, a hadsereg, a kormány és hatalom emberei tehát azt hiszik, azért vannak, hogy az egész világegyetem felett uralkodjanak, mert azt képzelik, hogy semmi nem lehet feljebbvaló, mint a földi ember. De nem is tudják mennyire tévednek, mert ti semmi módon sem vagytok különlegesen fejlettek, ha a többi bolygó fajaihoz hasonlítunk benneteket!"
Újabb látogatás Jenny bolygójára 1985 júniusában
Ante azt írja a könyvében, hogy egy júniusi napon, 06.45-kor telefonon hívta fel őt Jenny egy újabb bolygói látogatással kapcsolatban, de azt is mondta Anténak, hogy még az nap vissza is hozza. Viszont egy kis időbe tellett, míg Ante felfogta, hogy a telefonba valójában az ő "űrbéli hölgye" beszél. Végül, mikor minden tudatosodott, Ante beszólt a munkahelyére, hogy aznap szabadnapot vesz ki. A szokásos megbeszélt helyen fel is vették Antét, de előtte a hölgy közvetlen beszélt Antéhoz az autórádióján keresztül, amíg a férfi a kocsijában a találkozóra várt! Ez még a mobiltelefonok bevezetése előtt történt, de ez is azt bizonyítja, hogy a földönkívülieknek más módszereik is vannak a kapcsolatfelvételhez, nem csak a telepatikus mód, amely miatt – mivel előző este Ante erősen rágondolt Jennyre - a lány azt mondta a találkozásukkor, hogy felfogta az üzenetét!
Jenny ekkor először is a sajnálkozását fejezte ki Anténak, hogy első alkalommal olyan értelmetlen módon akarták felvenni vele a kapcsolatot. Ez még 1984 februárjának egyik estéjén történt, mikor munkából hazamenet Ante előtt az út mellett megállt egy furcsa tárgy. Kijött belőle két személy és Antet erővel akarták a járművükhöz vinni, de ő megijedt és ellenállt nekik.
Pedig számos jel volt már addig is, hogy Ante tudatalatt felkészült erre a találkozásra, de ez nyilvánvalóan még nem szűrődött át az éber tudatába.
Ezen a találkozón Jenny már megbánta ezt és azt mondta neki: "... ahogy már elmagyaráztam neked, nagyon bután csinálták az első kapcsolatfelvételi kísérletet azok, akiknek el kellett volna hozniuk téged a hajóra. Így az elejéről kellett kezdenünk mindent és lépésenként haladni, hogy megértsd, nem akarunk semmi rosszat neked. Mert mi soha sem ártunk, sem neked, sem a családodnak, és nem tennénk semmit sem az akaratod ellenére.
Megfoglak védeni és óvni a fenyegető veszélyektől, melyeknek majd valószínűleg ki lehetsz téve. Amit pedig terveztél, inkább ne tedd : ne költözz el Svédországból! Mert ez az ország és néhány hasonló, majd inkább kedvezően jön ki abból a közelgő háborúból, ami hamarosan ki fog törni, ha úgy folytatjátok a fegyverkezést, ahogy most teszitek. ( Ezt a hidegháború utolsó esztendeiben mondta – Runa Overby)
Ti, svédek, nem fogtok közvetlenül bekapcsolódni a háborúba, de megfogjátok érezni azon az energiaválságon keresztül, ami titeket is súlytani fog. Az éhezőket és az ártatlan áldozatokat be kell fogadnotok. Pusztán azért, mert a két nagy háborúzó ország egyike sem akarja elismerni, hogy veszíthet, ha egy ilyen nukleáris háborút elindít."
Runa Overby további megjegyzése :
Jenny állítása megegyezik számos más földönkívüli kijelentésével, amit a hidegháború során mondtak, és ami véget ért (legalábbis egyelőre) a nyolcvanas évek végén. Számos forrás, természetesen nem-hivatalos, azt állítja, hogy az USA Elnöke, de más személyek is a kormányokban, mindkét szuperhatalomnál, találkoztak a Földet felügyelő Kozmikus Szövetség képviselőivel, akik nyomást gyakoroltak rájuk a 80-as években. ( Megj : már a 40-es évek végétől. ) Ez a leszerelési szándékkal együtt végett vetett a hidegháborúnak és az őrült fegyverkezési versenynek. Úgy hallottam, az egyik "fenyegetés", amivel szembetalálták magukat, az volt, hogyha a szuperhatalmak nem hallgatnak rájuk, az őrzők valamifajta "demonstrációt" fognak tartani. Ez a csernobili atomerőmű felrobbanásának formájában meg is történt, azaz akkor, amikor Antével is létrejöttek a kapcsolatfelvételek.
De térjünk vissza Ante történetéhez, mert amikor Jenny figyelmezetésként megemlíti fenyegető háború lehetőségét, Ante azt kérdezi tőle, hogy tudnának-e ők valamit is tenni, hogy megakadályozzák ezt :
"A tudásotokkal és technikátokkal nem lehetne nehéz számotokra megfékezni egy háborút, és más problémáink megoldásában is simán segíteni tudtok nekünk. A különböző szerencsétlenségek előtt figyelmeztetni is tudtok minket, és segíthetnétek abban is, hogy a világ nagy részében fennálló éhínséggel szemben tegyünk valamit, nem beszélve a természeti környezet és a vizek szennyezéséről!"
Erre kozmikus "idegenvezetője" és tanára így válaszolt:
"A kérdésedre legegyszerűbb válaszom az, hogy meg kell tanulnotok felelősséget vállalni önmagatokért! Amennyiben beavatkoznánk az ügyeitekbe és kihúznánk a nehézségekből, akkor azt gondolnátok, hogy mindegy, mit tesztek, mert mindig mögöttetek fogunk állni és segítünk, ha rosszra fordulnak a dolgok nálatok. Nézd csak meg az állami segélyből élőket, nem kell semmit sem tenniük, csak elmennek és felveszik a támogatást a hivataltól, amikor nem tudják kifizetni a lakást vagy az élelmiszerüket. Mégis mi történne, ha az embereknek maguknak kellene megoldaniuk a problémáikat?
Azokat a milliárdokat pedig, melyeket a hadseregek fenntartására fordítotok, miért nem használják fel inkább a Föld nagy sivatagjainak termővé tételére a vízellátás kiépítésével? Vagy miért nem semlegesítitek gyáripar szennyvizét megfelelő növényekkel? - Erre azt válaszolhatnád persze, hogy túl sokba kerülne és nagy munkanélküliséghez vezetne, de éppen ellenkezője az igaz : számos eljövendő generációnak tudnának ezek a vállalkozások munkát biztosítani..."
Majd Jenny egy kicsit később hozzátette :
"Most már elárulhatom neked, hogy valamikor nekünk is ilyen problémáink voltak. Mi is háborúzó civilizáció voltunk, de az emberek később megértették a bolygónkon, hogy ez így nem mehet tovább. Nálunk így az emberek a saját kezükbe vették az ügyeik irányítását, megsemmisítettük tehát az összes fegyvert és fegyvergyárat. Évekre volt szükség ugyan, hogy minden megváltozzon, de idővel magunk mellé állítottuk a többi bolygólakót és mindenkivel megértettük, hogy rossz úton jártak. De ahogy tudod, a ’delefiekkel’ nem ez történt, lakhatatlanná tették a bolygójuk mintegy felét, de a másik fele sem került sokkal jobb állapotba. Azok, akik túlélték az atomháborút, évekig éheztek, barlangokba éltek és az biztosította a túlélésüket, amit megtudtak termelni és amilyen vadállatot el tudtak ejteni. Igen, ők úgy éltek megint, mint a kőkorszaki emberek"
Antét egy tengeralatti ufóbázisra viszik
Egy hónappal később Antével ismét kapcsolatba léptek. Ezúttal az éjszaka közepén és furcsa módon elvitték egy bizonyos helyre. Ante nem részletezte, hogy ez hogyan történt, de végül Urshult és Ryd között ( Smaland tartomány, Dél-Svédország, ahol akkor Ante élt ) történt meg a találkozás. Itt várakozott rájuk és ugyanaz a „repülő tojás" jelent meg, mint korábban.
Ante azt írja ezzel kapcsolatban :
"Mögöttem állt meg, kicsivel a föld felett. De amikor be akartam menni a „tojásba”, valami furcsa dolog történt: Egy közeledő autó zaja hallatszott, aminek a fényei bevilágították az egész mezőt. Ekkor ezt gondoltam: ’Na, most meglátnak engem is, meg a tojást is!’ De mi történik?! A "tojás" felé fordulok és azt látom, hogy nincs már többé ott, egyszerűen eltűnt! Viszont amikor az autó elment, a tojás újra megjelent előttem! Belépek hát a „tojásba”, és leülök, ahova szoktam, de ott nem szólok semmit sem, és éppúgy az előttem ülő, legénységhez tartozó férfi sem, csak nyugati irányban gyorsan elhagytuk ez a helyet, nagyon alacsony magasságban.
( Runa Overby megjegyzése : Ezt a technikát, hogy a földönkívüliek láthatatlanná tegyék magukat, amennyiben jól értelmezem, több módon is véghez vihetik: vagy azáltal, hogy felemelik a hajó körüli mező frekvenciáját és így egy olyan mezőt hoznak létre, ami megakadályozza a hajóból kiszűrődő fényt, vagy pedig ezt a fényt csak a jármű körül hozzák létre. Ilyen technikák más ufó-kapcsolatoknál is le vannak írva, mint például a Meier-Semjase anyagokban. A technikai fejlődésben évszázadokkal vagy évezredekkel előttünk járó civilizációknak ezt a szintet elérni valószínűleg gyerekjáték. )
Ante leírásával folytatjuk:
"Miután néhány percet repültünk, máris a víz felett voltunk, ami csakis az óceán lehetett. Nagyjából fél óra múlva lejjebb ereszkedtünk, ekkor fényeket láttam, mely különböző méretű hajókból és csónakokból jött. Úgy gondoltam, most nem fedezhetnek fel minket. Majd a férfi kísérőm, az utazás során először, megszólalt :
- Amit most látni fogsz, azt az ember már évezredek óta nem láthatta!
Hamarosan belemerültünk a vízbe és eltűntünk a mélységben! Öt perc múlva valami olyan hihetetlen dolgot láttam, amit nehezen tudok szavakba foglalni. Egy egész város tűnik fel a víz alatt, furcsa épületek, amilyeneket még soha sem láttam!
Megálltunk valami olyasmi előtt, ami egy nagy hangárra hasonlított, de ezen is volt valami olyan szerkezet, amit már láttam az előző ufó-utazásaim során : nagy, ragyogó gömbök, amelyek valamilyen oszlopok tetején ültek. Közben a pilótánk a belső falhoz vezette a járművet, és az addig láthatatlan hangárajtó azonnal kinyílt, majd be is zárult mögöttünk. Egy pillanattal később pedig már láttam is a vezetőnket, ahogy kiment vízben át az egyik hangárba. És ahogy ott ülök és mindezt nézem, egy embert látok "úszni" kint, de nem búvárruhában!* Közben néhány kisebb-nagyobb hal is elúszott az ablakom előtt. Kissé előrébb egy embert láttam őrt állni, egy rudat tartott, amelyen egy gömb volt. Az őr teljesen néma volt. Kinéztem a pilótafülke ablakán és a látvány teljesen letaglózott!”
(* Később erre Ante rá is kérdezett: ... azon csodálkozom, hogyan tudnak a víz alatt maradni bármilyen speciális búvárruha nélkül? Azt válaszolták:
"A ruházatunk nagyon különleges, mert segítségével olyan láthatatlan erőmezőt tudunk létrehozni magunk körül, ami egy ideig el tudja taszítani a vizet."
Tehát lehet, hogy nem is úsztak, hanem valamilyen magnetikus/ antigravitációs erőt használ fel a test? - Runa Overby megjegyzése )
„A tenger alatti terület, ahol voltunk, végig ki volt kövezve, mint a régi utcák, és kissé távolabb balra három oszlop állt, valamint egy sérült falazat, amely ősi templommaradvány lehetett. Majd a pilóta irányítópaneljára nézve valamiféle térképet vettem észre, melyen viszont nem voltak helységek feltüntetve. Ennek apropóján kedvet kaptam, hogy lerajzoljak egy ilyen térképet. Már felkészültem erre az utóbbi időben, ezért volt a zsebemben toll és egy kis jegyzettömb is. De nem tudtam sokáig rajzolni, mert a pilóta visszajött. Felvett egy valamiféle dobozt, kinyitotta az ajtót és felvett egy hasonló dobozt, az előzőt pedig letette, hogy a másikat felvegye. Tehát a másik dobozzal ment ki, és annyi ideig elvolt még, hogy a négy ott található térkép közül le tudtam rajzolni az egyiket. Később újra visszajött és már mentünk is fel a tenger felszínére. Fent óriási hajókat/járműveket láttam 700-800 méterre tőlünk, és utána eltűntünk az éjfekete égbolton. Továbbrepülve nem sok fényt láttam alattunk. Kis idő múlva elmentünk egy város mellett, amely a fényéből ítélve igen nagy lehet. Azután már csak néhol látok fényeket. Kis idő múlva leereszkedünk pár száz méter magasra, és leszállunk arra a mezőre, ahonnan felvettek. Rövidesen újra a kőoszlopomnál álltam és néztem, ahogy a „tojás” elhagyta a sötétben ezt a helyet. Ezután már csak annyi várt rám, hogy a kocsimig menjek, hazahajtsak és lefeküdjek az ágyamba."
( Elgondolkodhatunk arról, hogy hova is vihették Antét! Azoknak viszont, akik ismerik, hogy vannak elsüllyedt városok az óceánban az előző civilizációk idejéből, ez nem is olyan furcsa. Valószínűleg az Atlanti-óceánba merültek le és a régi Atlantisz maradványait látogatták meg. – Runa Overby megjegyzése )
Újabb látogatás a tengeralatti bázisra
Ez 1988 szeptemberében történt, és Ante azt írja e találkozással kapcsolatban, hogy ekkor már régóta nem léptek kapcsolatba vele - de nem részletezi milyen régen. ( Megj : ha előző 1985-ben volt, akkor valószínűleg 3 éve. ) Ezúttal látta a „tojás” ablakán keresztül, hogy Hollandia, Belgium, Franciaország és Spanyolország felett szálltak el, majd nyugatra fordultak az Atlanti-óceán irányába. Azt írja, a repülése kb. egy óra hosszú ideig tartott a vízbe merülésig. Majd lemerültek a nagy sötétségbe, egész addig, amíg valamiféle megvilágított víz alatti völgybe nem érnek - hullámzó mezőkkel, kimagasló hegycsúcsokkal és hegyláncokkal.
"Megálltunk egy kőfal előtt, melyen egy nagyon nehéz, oldalra nyíló kapu vagy ajtó helyezkedett el. Amennyiben jól láttam, fémből volt, 25 x 25 méter nagyságú és nagyjából 5-6 méter vastag. Amikor a kapu teljesen kinyílt, mi besiklottunk egy elképzelhetetlenül nagy, valószínűleg több kilométer hosszú barlangba, melynek falai teljesen simák voltak, pereme pedig 50-100 méter magas. Felette a felszín egyenetlen volt.
Egy peremen állunk meg, ami úgy tűnt, hogy az egész barlang körül kiterjedt; a barlangfalakon további kapuk és ajtók, valamint lépcsők voltak megtalálhatók, melyek újabb párkányokhoz vezettek. Ekkor a pilótánk elhagyta a "tojást" és a kőfalban lévő ajtó felé kezdett "úszni". Kinyitotta az ajtót, mely mögött egy szoba látványa tárult fel. Valamiféle zsilip lehet, mert valószínűleg a nagy barlang úgy volt megépítve, hogy a vizet kizárhatják/elrekeszthetik belőle. Miért lennének különben lépcsők és védőkorlátok a párkányokhoz építve?
A másik dolog, ami lenyűgözött, hogy a főkapuk teljesen szokásos számokkal ( megj : arab ) voltak megjelölve. Más víz alatti helyeken viszont csak néhány geometriai jelet, négyzeteket, háromszögeket, köröket és pontokat vettem észre. Néhány kapu között térképek voltak. Egyikük mögöttem a 4-es számmal jelölt bejárat volt, de látható volt a 6-os,7-es és az 1-es is; a 7-es fölött az 5-ös. A 6-os és 4-es között lógott egy térkép Európa, Afrika, Észak- és Dél-Amerika, Grönland és Antarktisz képével. Az Atlanti-óceánon - a térkép szerint - Észak-Afrika és Florida közt látható volt egy nagy terület piros körrel, ebből a körből pedig még több piros vonal ágazott szét a térkép különböző része felé. Egyik az Északi-tenger és a Jeges-tenger irányába. Az a vonal, amelyik az Északi-tenger felé húzódik, ugyanazzal a 4-es jellel volt jelölve, mint, ami a barlang kapuján is volt.
A 4-es számú nyílegyenes vonal az Északi-tengerig, a holland-német partokig mutatott, ahol négyfelé ágazott. Ha jól emlékszem, az egyik Ausztria felé, a másik Norvégia és Svédország felé, egy Anglia felé és egy Szovjetunió felé. A térképen levő minden vonalhoz tartozott egy szám, amelynek jelzése megfelelt a barlangfalakon található kisebb kapukkal. De hogy ezek a kapuk valamiféle járatokhoz vezettek a felszínre vagy a vízbe, azt nem tudom megmondani.
Majd miután nagyjából fél óra eltelt a pilótánk távozása óta, újra láttam őt kijönni az ajtón. Felgyulladt egy kék lámpa, és ahogy átjött hozzánk, a fény pirosra majd sárgás-pirosra váltott. Hangot hallottam és már bent is volt a pilótánk a „tojás”-ban. A főkapu nyitva volt, de nem mentünk ki egyből a barlangból, hanem befelé követtük a barlangfalat. Amikor elértük a barlang végét, valamit hihetetlent dolgot láttam. A falban óriási ablakok voltak, 10-12 méter szélesek és 5-6 méter magasak, és az ablakok mögött életet és mozgást láttam. Valamiféle műhelynek tűnt, ahol hajók is voltak, olyanok, mint amiket előbb is láttam, és emberi lényeket, akik mindenfélén dolgoztak.
Miután elhagytuk az utolsó ablakot, újabb furcsaságot láttam : szó szerint rakéták tűntek fel a szemem előtt vagy valami hozzá hasonlók! Az egyikre széles betűkkel rá volt írva, hogy "Egyesült Államok" és még valamiféle rakéta, amit nem láttam rendesen a sötétben. Elcsodálkoztam azon, amit láttam és a pilótától próbáltam választ kapni, de ő teljesen néma maradt. Hamarosan kiértünk a barlangból és a felszín felé tartottunk. Körülbelül egy óra múlva már újra a smalandi kiindulópontunknál voltunk. Az egész utazás nem tartott tovább, mint három óra, beleszámítva a barlangba tett látogatásunkat is."
( Runa Overby utolsó megjegyzése : A könyv nem részletezi mélyebben, hogy mit is látott lent Ante, de valószínű, hogy atomrakéták voltak, amiket a földönkívüliek semlegesítésre vittek el. De vajon ki is lettek-e lőve és repülés közben szedték le őket vagy dematerializálták és felszedték őket a rakétasilóikból? - Csupán találgatni tudunk. Mindenesetre úgy értelmezem ezt, hogy az "őrzőink" egyik feladata éppen ez : gondoskodnak arról, hogy ne semmisítsük meg a bolygónkat! /megj : Runa jól gondolja! / )
Kategória: / 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése